José (az edző 🤓) után szabadon. Az edzésterv szerint mára eredetileg egy 15 km-es versenyt kellett volna tesztként futni, ezt mi Umbertoval kibővítettük egy félmaratonra. A terv az volt, hogy a táv 2/3 részéig 5’20-as tempót megyünk, majd fokozatosan gyorsítunk. Ehhez képest már az eleje is gyorsabb lett, gyakorlatilag vissza kellett magunkat fogni. A 10,5 km-es fordító után már nagyon benne volt a bugi a lábamban, folyamatosan közelítettem a 2. helyen futóhoz.
12 km-ig bírtam kb. cérnával, itt begyújtottam a rakétákat és a 2. helyet is sikerült átvennem. Aztán, ami a csövön kifért. Még az utolsó km-re is sikerült rátennem, jött velem egy srác is. Sokszor eszembe jutott Kipchoge, nagyon motiváló az az energia, ami belőle árad.
📷 Járfás Gyula
Lehet, hogy José nem ezt álmodta meg, végülis sem az 5’20-as tempót nem sikerült betartani, sem a fokozatos gyorsítást. De ez akkor is verseny volt, úgy éreztem magam, mint egy kiscsikó a karámban, akit egyszer csak kiengedtek onnan és vágtázhat. Tisztában vagyok vele, hol van a helyem a táplálékláncban, hogy ez a tempó messze van a vágtázástól, de ma így éreztem és kész. Az a fránya PB is csak 15 másodpercre volt… 🙂 Lillussal egy dobogón állni meg az egész nap megkoronázása volt. Köszönöm a profi frissítést a teamnek, azt hiszem, viszlek titeket is Valenciába! 😃
📷 Umberto Pezzetta
Borítókép: Lakatos Roland
